Amit a Craniosacralis terápiáról érdemes tudni

A craniosacralis elnevezés a rendszer két anatómiai végpontját alkotó csontok, a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) funkcionális egységére utal. A rendszert a koponyán és a gerincoszlopon belül a három rétegű agyi-gerincvelői hártyarendszer, valamint az abban termelődő és keringŐ agyi-gerÏncvelői folyadék (liquor) alkotja.

A terápia alapja a craniosacralis rendszer, mely a szív- és érrendszer, valamint a légzőrendszer mellett egyike testünk három legfontosabb, önálló ritmussal rendelkező élettani rendszerének, és amely minden gerinces élőlényben megtalálható.

A craniosacralis terápia egy gyengéd, manuális (érintéssel dolgozó) módszer, ami a koponyacsontok – beleértve az arc és a száj területeit -, a gerincoszlop, a keresztcsont, a farkcsont és a medenceöv fiziológiás mozgásában való restrikciók (visszafogottságok) enyhítésére összpontosít. A craniosacralis kezelő az agyhártyák abnormális feszültségeinek normalizálására fókuszál, különös tekintettel a kemény agyhártya (dura mater) és annak kötőszövetes (fascialis) összeköttetéseire. Arra is figyelmet fordít, hogy elhárítsa azokat az akadályokat, amik a membrális rendszerben keringő cerebrospinalis folyadék szabad áramlását befolyásolják. Továbbá normalizálja és egyensúlyba hozza az észlelt kapcsolódó energia mezőket.

Ez a megközelítés Dr John Upledger oszteopata orvos, kutató megfigyeléséből származik. A gyakorlatban ez a terápia egy nem-invazív módszer, ami legalább fél órás zavartalan kezelést igényel, de gyakran a kezelés meghaladhatja az egy órát is. A craniosacralis terápiában a kezelés alatt a terapeuta jelenléte minden tekintetben neutrális, ami azt jelenti, hogy itt a páciens az, aki aktív, és a terapeuta támogatja a test öngyógyító folyamatait. Pl. érzelmi traumák oldódása esetén is a páciens testében fogalmazódnak meg és a fizikai tünetei jeleznek a terapeuta részére, aki segíti a pácienst abban, hogy saját maga ismerje fel az összefüggéseket és oldja fel a traumákat, a megrekedt energiákat.

A craniosacralis terápia legerőteljesebb hatásai a vegetatív idegrendszeren keresztül érvényesülnek és hatással vannak a központi idegrendszer működésére, az immunrendszerre, az endokrin rendszerre, és a belső szervekre. Sok esetben agyi és spinalis diszfunkciók kapcsán is jó eredményeket lehet felmutatni, a páciensek és a kezelők megfigyelései és visszajelzései alapján. Különösképp kiemelkednek azok a történetek, ahol az agyi sérülés spasztikus bénulás vagy rohamok tüneteivel járt együtt. Továbbá cerebrális parézis, tanulási nehézségek, depresszív reakciók, menstruációs zavarok, motoros diszfunkciók, strabismus (látási rendellenesség), temporomandibuláris ízületi problémák, különböző fejfájások, krónikus fájdalom, szindrómák és krónikus fáradtság szindróma esetén.